Természet

Mivel unatkozok, ezért arra gondoltam, hogy néha kirakok egy-két gyönyörű képet idézetekkel/versekkel. A téma mindig más lesz, most először a gyönyörű Földünk egyre romló szépségét láthatjátok.




Még a legötétebb felhők fölött is az ég mindig kék.




Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.




De szerelmünk több volt mint szerelem Tengerpart bús mezején - Irigyeltek még az angyalok is Fenn a felhők tetején.




Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány De néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány.




Mindenkinek van takargatnivalója. Valami belső sötét dolog, amit nem akarunk, hogy meglásson a világ. Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Szivárványba csomagoljuk magunkat. Ennél többet talán nem is tehetünk, mert az ilyen dolgok néha sötétebbek másokénál.




A mai nap az a holnap, amely miatt idegeskedtünk tegnap.




A szó csak szó; és hogy gyógyítanád az összetört szívet a fülön át?




Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele. Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van. Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre. De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!



A Fájdalom az egyetlen nemesség, amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el.




A rend törékeny dolog, csak néhány lépés választja el a káosztól.